A Lomatium columbianum egy Észak-Amerika nyugati részén (Oregon, Washington államokban) őshonos, a zellerfélék családjába tartozó, szívós, gumós évelő növény, amelyet elsősorban finoman szeldelt, kékeszöld lombozatáért és különleges, bíbor árnyalatú virágaiért termesztenek.
Ez a növény impozáns, felálló habitusú, a kert fókuszpontjaként funkcionálhat. Erőteljes, vastag főgyökeret fejlesztő növény, amelynek üreges virágszárai a virágzás idején körülbelül 30–60 cm magasra nőnek. Nagy, finoman szeldelt, a páfrányra emlékeztető, kékeszöld vagy ezüstösszürke levelei vannak, amelyek a talajhoz közel sűrű csomót alkotnak.
Gondozása a száraz élőhelyekhez igazodik: nagy fényigényű növény, a teljes napfényt kedveli a bőséges virágzás érdekében. A jó vízelvezetésű, sovány, homokos, kavicsos vagy sziklás talajt részesíti előnyben. Fontos a jó vízelvezetés, a pangó vizet kerülni kell, mert a gumók kirothadhatnak. Rendkívül szárazságtűrő, miután megtelepedett, alig igényel öntözést, ideális víztakarékos kertekbe.
Korán tavasszal, márciustól áprilisig virágzik, amikor apró, csöves virágai nagy, lapos ernyővirágzatba tömörülnek, amelyek színe jellegzetesen bíborvörös vagy rózsaszín. Kiválóan alkalmas sziklakertekbe, alpesi stílusú beültetésekbe, száraz lejtők beültetésére, vagy a kert fókuszpontjába. Vonzó a méhek és pillangók számára. A növény a nyár elején, a virágzás és a termésérés után gyakran nyugalmi állapotba vonul, a föld feletti részei elszáradhatnak.
