A japán pajzsika (Peltoboykinia watanabei) egy Japánból (Sikoku és Kjúsú szigeteiről) származó, a kőtörőfűfélék családjába tartozó, szívós, rizómás lombhullató évelő növény, amelyet elsősorban különleges, nagy méretű, kerekded, mélyen karéjos leveleiért és a nyár elején nyíló, bókoló virágaiért kedvelnek a kertekben.
Ez a növény a kert árnyékos részeinek dísze lehet, drámai lombozatával tűnik ki. Bokros növekedésű, erős, enyhén szőrözött szárú növény, amely körülbelül 50-75 cm magasra és szélesre nőhet. Levelei nagyon jellegzetesek: nagyok, kerekdedek, mélyen karéjosak/rojtosak, tányérszerűen szétterülnek, tavasszal rózsás-pirosas árnyalatúak, majd gazdag zöldre színeződnek.
Gondozása a nedves, árnyékos élőhelyekhez igazodik, de a megfelelő körülmények között könnyen nevelhető: a félárnyékos, szórt fényes helyet kedveli, de a teljes árnyékot is tolerálja. Tűző, délutáni napra ültetve a levelek könnyen megéghetnek, megbarnulhatnak, ezért védett helyet igényel. Az üde, nedves, gazdag, humuszos talajt kedveli, amely jól vízelvezetésű, de nem szárad ki teljesen. Jól tűri a nedvesebb talajokat, ideális tópartra, patakpartra vagy esőkertbe. Mérsékelt öntözést igényel, a talaját érdemes folyamatosan kissé nyirkosan tartani, különösen száraz időszakban. Miután megtelepedett, bizonyos mértékig a szárazságot is tolerálja.
Nyár elején (júniustól júliusig) virágzik, amikor apró, csésze vagy harang alakú, halvány krémsárga vagy sárgászöld virágai a hajtások felső részén, laza, elágazó fürtökben nyílnak, enyhén bókoló megjelenéssel. Kiválóan alkalmas szoliternek, csoportos ültetésre, árnyékos évelőágyásokba, patakparti ültetésre, vagy a kert fókuszpontjába. Fagytűrő évelő, de a tő takarása javasolt a téli fagyok ellen, és a csigák kedvelt csemegéje lehet. A növény lassan terjedő rizómákkal terjeszkedik, de nem invazív.
