A Centaurea bella egy rendkívül bájos, kaukázusi származású évelő, amely alacsony, párnaszerű növekedésével és ezüstös lombozatával a sziklakertek egyik legszebb dísze.
Ez a mindössze 15–20 centiméter magasra növő növény sűrű szőnyeget alkot a talajon; kúszó szárai a földhöz érve könnyen legyökeresednek, így idővel összefüggő, szürkészöld talajtakarást biztosít. Szeldelt, finom megjelenésű levelei fonákjukon ezüstfehér színűek, ami elegáns, fémes csillogást kölcsönöz a növénynek még virágzás előtt is.
Fenntartása kifejezetten egyszerű, mivel a növény kimondottan napfénykedvelő és a szárazabb körülményekhez is kiválóan alkalmazkodott. Késő tavasztól nyár közepéig tömegesen hozza bóbitaszerű, élénk rózsaszín vagy világoslila virágait, amelyek vékony szárakon, magasan a lombozat fölé emelkedve vonzzák a méheket és pillangókat. A talajjal szemben nem válogatós, de elengedhetetlen számára a kitűnő vízelvezetés; a sovány, köves vagy homokos közeget kedveli, míg a téli pangó vizet és a túl kötött talajt rosszul viseli.
A kertben sokoldalúan felhasználható: leginkább sziklakertekbe, szárazon rakott kőfalak réseibe vagy kerti utak szegélyezésére ajánlott, ahol sűrű növekedésével a gyomokat is hatékonyan képes elnyomni. Mivel kompakt marad, kisebb dézsákban vagy balkonládákban is remekül mutat a teraszon. Teljesen télálló növény, amely kevés karbantartást igényel, de az elvirágzás utáni visszametszéssel megőrizhető a rendezett, tömött formája, és megelőzhető a bokor felkopaszodása.
