A Centaurea simplicicaulis egy bájos, Törökországból származó sziklakerti évelő, amely alacsony, sűrű szőnyeget alkot a talajon, így kiváló választás talajtakarónak vagy kerti utak szegélyezésére.
Ez a növény jellemzően mindössze 15–20 centiméter magasra nő meg, de szélességében jelentősen kiterjedhet, létrehozva egy kompakt, párnaszerű bokrot. Legfőbb dísze a mélyen szeldelt, ezüstösszürke lombozata, amely felett a nyár elején tömegesen nyílnak a halvány rózsaszín vagy levendulaszínű, borzas, búzavirágra emlékeztető virágfejek, természetes és vadregényes hangulatot árasztva.
Fenntartása kifejezetten egyszerű, mivel a növény kimondottan napfénykedvelő és a legzordabb körülményekhez is remekül alkalmazkodott. A kert legnaposabb pontjain érzi magát a legjobban, ahol a szárai nem nyúlnak meg, és megőrzi tömött habitusát. A talajjal szemben nem igényes, de elengedhetetlen számára a kitűnő vízelvezetés; a sziklás, kavicsos vagy homokos közeget kedveli, míg a kötött, nedves talajban gyökerei könnyen rothadásnak indulhatnak. Rendkívül szívós és szárazságtűrő, az alapos meggyökeresedés után szinte egyáltalán nem igényel öntözést, így a fenntartható, kevés vizet igénylő kertek ideális tagja.
Hosszú élettartamú növény, amely hazánkban teljesen télálló, bár a téli pangó víztől óvni kell. Az elvirágzás utáni enyhe visszametszéssel frissen tartható a lombozata és megőrizhető a rendezett formája. Kiválóan társítható más mediterrán évelőkkel, például levendulával vagy zsályákkal, de önmagában, nagyobb foltokba ültetve is látványos, ezüstös szőnyeget alkot, amely a méheket és pillangókat is a kertbe csalogatja.
