Ez a fajta lángvirág (Phlox pilosa) Észak-Amerikában őshonos, szárazságtűrő, lágyszárú évelő növény, amely a nyílt prérik, rétek és erdőszélek jellegzetes faja. Kiválóan alkalmas szárazságtűrő kertekbe, sziklakertekbe vagy vadvirágos rétekre, ahol kompakt, bokros formájával és bőséges virágzásával díszít. A növényre a kora nyártól nyár közepéig (általában májustól júliusig) tartó, dús virágzás jellemző. Virágai illatosak, cső alakúak, öt lapos, lekerekített szirommal, amelyek rózsaszín, halvány lila, ritkán fehér árnyalatúak lehetnek, gyakran sötétebb folttal a torokrésznél. A virágok laza, gömbölyded fürtökben nyílnak a merev, felálló szárak végén. A növény magassága általában 30-60 cm (ritkán 80 cm), szélessége pedig hasonló méretű. A faj a "pilosa" (latinul szőrös) nevet a szárakon és a leveleken található puha, fehér szőrökről kapta. A gondozását tekintve a Phlox pilosa a teljes napfényt kedveli, bár enyhe délutáni árnyékot is elvisel, különösen a legmelegebb éghajlaton. A jó vízelvezetésű talaj kulcsfontosságú számára, mivel a pangó vizet nem tűri. Kiválóan alkalmazkodik a különböző talajtípusokhoz, beleértve a homokos, agyagos vagy köves talajokat, és a pH-értékkel szemben sem igényes (tolerálja a savas és lúgos talajt is). Miután begyökerezett, rendkívül szárazságtűrővé válik, de a gyökérzóna hűvösen tartása érdekében nyári mulcs javasolt. A növény ellenáll a lisztharmatnak, ami sok más lángvirág fajta (például a Phlox paniculata) gyakori problémája. A növény a méheket és a pillangókat is vonzza nektárjával. Szaporítása történhet magvetéssel, tőosztással, vagy kora nyári szárdugványozással, illetve ősszel gyökérdugványozással.
