A magyar zsálya (Salvia aethiopis), más néven afrikai zsálya vagy etióp zsálya, egy érdekes megjelenésű, szárazságtűrő, általában kétéves vagy rövid életű évelő növény. Az elnevezés kissé megtévesztő, mivel nem bennszülött növényünk; a Mediterráneum keleti részén és Délkelet-Európában is elterjedt, sőt keleten egészen Örményországig és Iránig is előfordul. Egyes botanikusok szerint a török hódoltság idején kerülhetett be hazánkba. Nálunk a Dunántúli-középhegységben elterjedt, az ország többi részén viszont csak szórványosan fordul elő. Parlagterületeken, szőlők és kertek szegélyén, töltéseken vagy száraz gyepekben találkozhatunk vele.
A növény az első évben egy nagy, szőrös, hamvaszöld tőlevélrózsát nevel, amely enyhe teleken áttelel a talaj felszíne felett. A második évben egy robusztus, elágazó virágszárat fejleszt, amely elérheti a 40-100 cm magasságot is. Ezen a száron nyílnak a nyár folyamán a viszonylag apró, sárgás- fehér virágok, amelyek bugában állnak. A növény a virágzás után elpusztul, de előtte bőségesen elszórja magjait, így biztosítva a folyamatos fennmaradást a kertben.
Gondozása rendkívül egyszerű, a teljes napfényt kedveli a leginkább, napos, meleg helyre ültetve fejlődik a legszebben. A legfontosabb a kiváló vízelvezetésű, sovány, tápanyagszegény talaj. Elviseli a meszes, köves vagy homokos talajokat is, de a pangó vizet, különösen télen, nem viseli el. Rendkívül szárazságtűrő, miután begyökerezett, jól bírja a szárazabb körülményeket és a nyári hőséget, takarékosan öntözze. Magról könnyen szaporodik a kertben, a magfejek meghagyása segíti az önvetést.
