A hegyi menta (Pycnanthemum muticum) egy Észak-Amerikában őshonos, erőteljes növekedésű, lágyszárú évelő növény. Ez a mentafélék családjába tartozó faj nemcsak élénk, ezüstös csillogású lombozata és rózsaszín virágai miatt érdekes, hanem intenzív, fűszeres illata miatt is, amely a fodormentára emlékeztet. Kiváló méhlegelő és pillangómágnes, a beporzók egyik kedvence a kertben.
A hegyi menta magassága általában 60-80 cm, és sűrű, egybefüggő bokrot alkot. Jellemzően júniustól augusztusig vagy szeptemberig virágzik, apró, fehértől rózsaszínig terjedő, fejecskében nyíló virágokkal. A lombozat lándzsás, sötétzöld levelekből áll, amelyek ezüstösen szőrözöttek, különösen a virágzat körül. A növény a teljes napfényt kedveli a leginkább, de a világos félárnyékot is elviseli. A talaj iránt nem túlzottan igényes; az átlagos, jó vízáteresztésű talajokon fejlődik a legjobban. A mentákhoz hasonlóan rizómáival (gyöktörzseivel) terjed, ezért a terjedését érdemes kordában tartani, különösen tápanyagdús talajban, ahol agresszívebbé válhat. Bár jól bírja a szárazabb körülményeket, a begyökeresedett hegyi menta mérsékelt vízigényű növény. Rendszeresen, de mértékkel öntözzük, a nyári aszályos időszakban gyakrabban, de a pangó vizet kerüljük.
