A tűzpiros lobélia (Lobelia cardinalis) egy Észak-Amerika mocsaras területeiről és patakpartjairól származó, lenyűgöző, fásodó szárú, bokros habitusú, lombhullató évelő növény. Nevét a római katolikus egyház kardinálisainak piros ruhájára emlékeztető, élénk virágairól kapta, és fontos figyelmeztetés, hogy a növény minden része mérgező, ezért a kezelése során óvatosság javasolt.
Ez a növény impozáns, felálló habitusú, a kert fókuszpontjaként funkcionál a nyár második felében. Bokros növekedésű, erős szárú évelő, amely jellemzően 60–90 cm magasra nő.
Gondozása a nedves élőhelyekhez igazodik: a teljes napfényes vagy félárnyékos fekvést kedveli. Kedveli a nedves, gazdag, humuszos talajt, amely jó vízelvezetésű, de nem szárad ki teljesen. Jól tűri a nedves, agyagos talajokat, ideális tópartra, mocsaras kertrészekbe vagy esőkertbe. Magas vízigényű növény, a talaját folyamatosan nedvesen kell tartani, különösen a melegebb nyári hónapokban.
Hosszan tartóan, nyár közepétől őszig (júliustól októberig) virágzik, amikor intenzív piros vagy skarlátvörös színű, cső alakú virágai a hajtások felső részén, sűrű fürtökben nyílnak. Kiválóan alkalmas szoliternek, csoportos ültetésre, évelőágyásokba, patakparti vagy tóparti ültetésre, vagy a kert fókuszpontjába. Bár az alapfaj teljesen télálló, a kertészeti változatok kevésbé fagytűrőek lehetnek, ezeket érdemes takarással védeni, vagy 2-3 évente a tövet szétosztani.
